Huszadik alkalommal gyűltek össze görögkatolikus és más felekezetű fiatalok, hogy az időjárás viszontagságaival is dacolva több mint száz kilométert zarándokoljanak Máriapócsra, az Istenszülő Szűz Mária csodatevő kegyképéhez.
Az elmúlt húsz év alatt számtalan helyről és útvonalon át vezetett a zarándokok útja, de a végcél mindig ugyanaz. Ahogy életünk célja is a végső boldogság, Isten végtelen szeretete, fiataljaink célja is mindig a sebeket gyógyító, fáradtságot enyhítő máriapócsi Istenszülő.
Az elmúlt húsz év zarándokai közül megannyi papi hivatás, házasság, életre szóló barátság született. Újabb lelkiségi programok és zarándoklatok „nőttek ki” a zarándoklatból, mely ma túlzás nélkül hazánk egyik legnépszerűbb nyári ifjúsági programja, melyet az is bizonyít, hogy évről évre egyre többen jelentkeznek, hogy együtt gyalogoljanak öt napon át egy fiatalos, imádságos zarándoklaton.
Az „ifi zarándoklat” növekvő népszerűségét jelzi, hogy a jelentkezés ugyan már rég lezárult, a szervezők telefonja mégis az utolsó utáni pillanatban is csörgött újabb és újabb jelentkezések miatt. Öröm volt látni a Tokaji sportcsarnoknál egész nap hömpölygő fiatalok sokaságát.
A zarándoklat este hat órakor a Szent Miklós tiszteletére fölszentelt görögkatolikus templomban vette kezdetét alkonyati istentisztelettel. A vecsernye előtt Gorcsa György tokaji parókus atya szólt a zarándokokhoz.
Nyitott lelkület legyen bennetek, mert a mai társadalom a butaságra, bűnre földi kincsek halmozására nyitott, csak éppen a jóra nem. Azt kívánom nektek, hogy úgy tudjunk imádkozni, hogy kinyitjuk szíveinket, lelkeinket, hogy végig tudjuk járni azt az utat, mely az Istenszülő Szűz Máriához vezet Máriapócsra – mondta György atya. A vecsernyén Atanáz- és Ábel püspökök is együtt imádkoztak a zarándokokkal. Szentbeszédében Atanáz püspök párhuzamot vont az ószövetségi zarándokok és a görögkatolikus zarándokok között. „Húsz éves a mi zarándoklatunk, de a zarándoklatok már háromezer éve folynak a szent városba, Jeruzsálembe. Örülök, hogy a kerek évforduló, a huszadik ifjúsági gyalogos zarándoklat innen, Tokajból indul, mert a hegy jelképezi Jeruzsálem szent hegyét is. Zarándoklataink gyakran sík terepen folynak, de az ószövetségi zsidó és a keresztény zarándoklatok mindig Jeruzsálemmel, a Szent Heggyel voltak kapcsolatosak. Színeváltozás ünnepét követően fölelevenednek a Tábor-hegy jelenetei, és föltesszük magunkban a kérdést: Uram, ki sátorozhat szent hegyeden? A Zsoltárok könyve foglalja össze a Jeruzsálembe indulás szabályait. Zarándok-zsoltároknak is mondjuk azokat a szent szövegeket, melyek a vecsernyéken a prokimen szavaiban ismétlődnek. A Tokaj-hegy tövében átérezzük azt, amit a Sion hegy kapcsán éreztek a zarándokok. A hegyek az Úr jelenlétét is szimbolizálják, így itt, a Tokaj-hegy lábánál még inkább érezhetjük a mindenható Isten védelmező jelenlétét. Ki sátorozhat szent hegyeden? – Tesszük föl mi is a kérdést. A kinyilatkoztatás válasza egyértelmű: aki szeplőtelenül jár és igazságot cselekszik, aki igazat szól szívében és felebarátjának nem tett rosszat. (14. zsoltár) A főpásztor zárásként szót ejtett a nemrég elhunyt Makláry Zsolt festőművészről, aki a tokaji görögkatolikus templom belsejét festette. A mennyezet közepén a Pantokrátor Krisztus köré a zsoltáros kérését írta: Uram, Uram, tekints és nézz le a mennyből és látogasd meg a te szőlőskertedet, amelyet a te kezed ültetett, és erősítsd meg azt!
Nem csak Tokajra gondolt itt, hanem mindannyiunkra, hiszen a Bibliában a szőlőskert az Isten népét jelenti.
„A vecsernye során gondoljunk rá is és itt maradt családtagjaira is.”